Hatvan évvel ezelőtt zárt be a recski kényszermunkatábor. 1950 októbere és 1953 ősze között, az ÁVH által működtetett táborban mintegy 1500 fogvatartottat dolgoztattak. A „magyar Gulag”-ként elhíresült tábor megszűnésének 60. évfordulója, és a Recski Szövetség megalakulásának 25. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést a hétvégén a tábor területén kialakított Nemzeti Emlékparkban.
Hende Csaba honvédelmi miniszter emlékezett meg Recsk borzalmairól a tábor bezárásának 60, évfordulóján megtartott rendezvényen. Mint mondta: a nemzet minden közösségéből, társadalmi osztályából szenvedtek itt rabok, akiknek emberi méltóságát tiporta el a kommunizmus diktatúrája. . Hozzátette: az utókor még mindig keveset beszél a recski borzalmakról.
A tábor bezárása után nem ért véget a foglyok megaláztatása. A rendszerváltásig nem élhettek teljes állampolgárként.
A Recski Szövetség 25 éve alakult, akkor több száz volt fogoly lépett be a szövetségbe, közülük ma már csak 18-an élnek. Azért jöttek össze, hogy segítsék, támogassák a tábor egykori foglyait, és megmutassák a fiataloknak azt, milyen volt élni egy diktatúra alatt.
Turfitt Antalné orvosi egyetemen tanuló férjét 23 évesen vitték el. Azért került Recskre, mert apja egykor ludovikás katonatiszt volt. A család évekig semmit sem tudott a férjről.
A tábor bezárása után a helyszínen mindent tábort teljesen leromboltak, a rendszerváltás után egy-két épületet pedig visszaállítottak az eredeti állapotba. A táborban meghaltak tömegsírját a mai napig nem sikerült megtalálni.
