Nem bicajok, bringák vagy kerók, hanem tekintélyes, komoly kerékpárok érkeztek hétvégén Felsőtárkányba. Mindegyikük matuzsálem, a Weiss Mafréd gyárban vagy a Rákosi Művekben készültek, volt köztük olyan, amelyikkel a keleti fronton is jártak a II. világháborúban. A találkozó résztvevői régi kerékpárokat gyűjtenek, egy internetes fórumon barátkoztak össze. Három éve virtuális múzeumot is működtetnek.
Csapágyház, fejcső-embléma, Turán, Dália, Attila – nem sokat mondanak ezek a szavak mindaddig, amíg az ember nem találkozik egy veterán kerékpárokat gyűjtővel. Eger környékén ritkán eshet ez meg velünk, hiszen összesen ketten rajonganak a régi kétkerekűekért. Egyikük, Bajzát János szervezte meg a veteránosok találkozóját Felsőtárkányban és Egerben. Ő egy hatvan- és egy hetvenéves biciklit hozott magával. A Fregoli-Luxus egyszerre férfi és női, karbidlámpa van rajta.
Minden veterános találkozón vannak katonai járművek is. Ide olyat hoztak, amelyet a Magyar Királyi Honvédség kerékpáros alakulatai használtak. 1940-ben gyártották a Weiss Manfrédnál.
Ha régi biciklit találnak egy fáskamrában vagy az interneten, az nem a vége, hanem a kezdete a munkának. Évekig tart, mire minden alkatrészt összeszednek hozzá, több százezer forint is lehet a költség, de veterán járműben még mindig ez a legolcsóbb.
A régi kerékpárok gyűjtői 2005-től társalognak egymással az interneten, három éve volt az első találkozójuk, hároméves az a virtuális múzeum is, amely a magyar gyártmányú kerékpárokat mutatja be.
Ez is a magyar járműtörténelem része, mozgó múzeum – ahogy a veteránautókat szokták nevezni. A gyűjtőknek egy kicsit nehezebb a dolguk, hiszen az emberek tömegcikknek tartják a kerékpárt, nem óvják, nem teszik el, nem vigyáznak rá. A találkozó résztvevői Egerbe is elkerekeztek.
