Új és új célok viszik előre a Pódium Tánc- és Balettiskolát

Lassan-lassan negyed százada annak, hogy Egerben létrejött a Pódium Tánc- és Balettiskola. Ilyen nagy idő még egy közpénzből finanszírozott oktatási intézménynél sem számít csekélynek, hát még egy olyan vállalkozás esetében, amit szinte kizárólag szülői befizetések tartanak fent. A sikeres működés hátteréről, eredményeikről, további céljaikról kérdeztük az iskola igazgatóját és művészeti vezetőjét, Mirkóczki Zitát.

Fotó: Korsós Viktor

Fotó: Korsós Viktor

– Az igazság az – kezdi a beszélgetést –, hogy még egyszer sem gondoltam végig, minek is köszönhetjük ezt a közel 25 évet. De ha kulcsszavakat kellene mondanom, úgy alighanem a kreativitást tenném az első helyre, aztán a munkát, illetve az elhivatottságot. Ezek nélkül ugyanis sem korábban nem jutottunk volna messzire, sem pedig manapság.

– Tulajdonképpen hogyan jutott az eszükbe 1994-ben, hogy egy tánc- és balettiskolát indítsanak? Hiszen Eger nem Győr vagy Pécs, ahol például mind a klasszikus, mind pedig a modern balettnek nagyon komoly hagyományai vannak…

– Nos, Barta Dóra Harangozó Gyula-díjas, Érdemes Művész volt az, aki megálmodta ezt az egészet, noha akkor még csak 19 éves volt. Ő kért meg, hogy segítsem a munkáját. Az ő hatalmas lelkesedése – hadd ne mondjam: megszállottsága – nélkül aligha állna mögöttünk ilyen hosszú és szép múlt. Dóra elszántsága kapcsán elég csak arra utalni, hogy bár akkor már Szegedhez közötte a munkája, rendszeresen ideutazott Egerbe, hogy megtartsa a gyerekeknek az órákat. Ehhez akaraterő és hivatástudat kell.

– Igen, de azóta is nap mint nap dolgozni kell, és persze, folyamatosan motiválni a gyerekeket, hiszen a gyakorlás nemcsak monoton, de nem is túl szórakoztató. Mindezeken hogyan sikerül túllendülni?

– Elsősorban új és új célok megfogalmazásával. Annak idején az volt a fő célkitűzésünk, hogy induljon el az iskola, aztán, hogy legyen elég érdeklődő gyerek. Később az jött, hogy járjunk versenyekre, majd, hogy azokon sikeresen szerepeljünk. Utána már a különböző nemzetközi megmérettetéseken is meg akartuk mutatni magunkat, és így tovább, és így tovább. E folyamatos előrelépkedésből jött létre az Egri Fesztivál Balett, amelyet 2006-ban területi Príma-díjjal ismertek el, s ennek köszönhetjük azt is, hogy az idők során olyan neves személyiségekkel léphettünk fel, mint amilyen Varnus Xavér orgonaművész, nem különben, hogy a Pódium tucatnyi növendéke táncolhatott a Szegedi Kortárs Balett egyik produkciójában.

– Egy pillanatra visszakanyarodnék a gyermekek motiválásához. Ami nem lehet könnyű, hiszen nemcsak felgyorsult, de türelmetlen világban is élünk, márpedig a tánc nem az a műfa, ahol egyik napról a másikra lehet sikereket felmutatni.

– Ez így van. Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy jöjjenek az első eredmények, viszont a mai gyerekek nem csupán kevésbé tűrik a monotóniát, kevésbé képesek tartósan koncentrálni, mint az előző generációkhoz tartozók, de hamarabb akarják az elismeréseket is. Ezért is tartom fontosnak a versenyeket, a rendszeres fellépéseket és az itteni jutalmazásokat, merthogy ezek a számukra mind-mind egyfajta visszacsatolást és motivációt jelentenek. Emellett komoly hangsúlyt helyezünk a tehetségek felkarolására, ami a szülők és a gyermekek együttműködését kívánja meg. Iskolánk olyan alapokat ad, hogy a legjobbak a táncművészet legmagasabb szintjéig is eljuthatnak. Az elkötelezett, szorgalmas és tehetséges növendékeknek minden esélyük megvan arra, hogy Győrbe, Pécsre vagy akár a Balettintézetbe is felvegyék őket, ha ezen az úton szándékoznak elindulni.

– Amikor körbevezetett az iskolájukban, picit csodálkoztam, mivel magam nagyobbnak képzeltem azokat a helyiségeket, ahol tucatnyinál több fiatallal foglalkoznak…

– Igen, ez nekem is nagy szívfájdalmam, hiszen egy tánc céljára alkalmas helyiség 100 négyzetméternél kezdődik, amitől mi rendkívül messze vagyunk. De azért nem adjuk fel, talán egyszer majd Egerben is lesz olyan közösségi létesítmény, amelyben akad számunkra megfelelő terem.

– Ha már itt tartunk… Gondolom, a külföldi versenyekre való utazás nem olcsó mulatság. A költségeket a szülők állják, avagy időnként akadnak szponzorok

– Döntően a szülők áldozatvállalása teszi lehetővé a határainkon túli útjainkat, de azért időnként kapunk innen-onnan támogatást. Idén például rendkívül sokat segített az egri önkormányzat, amit a hozzánk járó gyerekek nevében köszönünk. De igen hálásak vagyunk a korábbi segítőinknek is, így az Aventics Hungary Kft.-nek, a Hotel Egernek és a Bóta Irodaház Kft.-nek. Jövőre egyébként Olaszországba készülünk, ami a távolság miatt nem olcsó dolog, de reméljük, nemcsak eljutunk az ottani versenyre, hanem ugyanolyan szép sikereket érünk el, mint szoktunk a különféle megmérettetések során.