Azt mesélik a szarvaskőiek, hogy huszonhétféle műveletet kell elvégezni, mire a csipkebogyóból lekvár lesz, és üvegbe kerül. Szarvaskőben minden évben megünneplik ezt a növényt. A bükki faluban készül belőle lekvár, szörp, bor, sőt van, aki pálinkát főz belőle.
Leszedik a bogyókat, majd megfőzik – ezzel kezdődik a csipkelekvár-készítés. Aztán jön a passzírozás, aki evett már nyers csipkét, az tudja, hogy ezt miért kell tenni: meg kell szabadulni a magjától és az apró szőröktől. Aki elmegy a szarvaskői csipkefesztiválra, a gyűjtéstől az üvegbe kerülésig végig tudja követni, hogyan készül a lekvár. A passzírozás után 5-6 órán keresztül még főzni kell. Egy kiló lekvárhoz másfél – két kiló csipkebogyó szükséges.
A település arra támaszkodik, amit az erdő ad: som, csipkebogyó, gomba.
A csipkéből nemcsak lekvárt, szörpöt, pálinkát, bort is készítenek.
