Babocsay Sándor (1846–1930)

„Nem elég a tudás, alkalmazkodni is kell; nem elég az akarás cselekedni is kell.” (Goethe)

Babocsay Sándor arcképeBabocsay Sándor jogász, politikus 1846. február 5-én született Egerben. Édesapja Babocsay György Heves vármegye főszámvevője volt. Az elemi népiskolát és a gimnáziumot szülővárosában végezte, majd a budapesti tudományegyetemen jogtudori oklevelet szerzett. 1866-ban bírói, 1868-ban pedig ügyvédi szakvizsgát tett. Szakmai és emberi kvalitásai miatt pályáján gyorsan haladt előre. 1869-ben Eger főügyészévé nevezték ki, s tagja lett az Ügyvédi Kamarának. A testületnek 1878-tól választmányi póttagja volt, és ő töltötte be a fegyelmi bíróság előadói posztját is. 1881-től kamarai ügyész lett, s ezt a tisztségét 1906-ig megtartotta. Szakmai és politikai tevékenysége elismeréseként csakhamar tagja lett a Megyei Törvényhatósági Bizottságnak, amelyben aktívan tevékenykedett. 1890-ben Szederkényi Nándor helyére dr. Kállay Zoltán került a főispáni székbe. Ebben az időszakban választották meg Babocsay Sándort a közigazgatási bizottság tagjának.

Az Egri Nyomda Részvénytársaság 1893-ban jött létre, amely elindította a Hevesvármegyei Hírlapot. Főszerkesztőjének őt választották, s több mint két évtizedig, 1919-ig látta el feladatát. 1902 márciusában a vármegye közgyűlésén megtárgyalták a II. Rákóczi Ferencet és társait elítélő törvényt. Az indítvány vezérszónoka Babocsay Sándor volt, s azt lelkesedéssel elfogadták. Ezt követően őt és utána felszólaló társait este fáklyásmenettel ünnepelték.

1906. február elején a vármegyei közgyűlésen Babocsay terjesztette be azt az indítványt, amely szerint a nemzet jogainak érintetlen hagyása mellett Heves vármegye az akkori nehéz helyzetből a kibontakozást óhajtja, amelyet egyhangúlag elfogadtak. 1906 júniusában a megye főispánjává Szederkényi Nándort választották meg, s helyette egri országgyűlési képviselőnek Babocsay Sándort jelölték a Negyvennyolcas- és Függetlenségi Párt soraiból. Képviselőként 1906–1910 között részt vett a korabeli politikai harcokban, s tagjává választotta a bankbizottság és a felirati bizottság is.

Egerben a Dobó-szobor felavatására 1907. augusztus 18-án került sor a XVII. Országos Dalos Ünnep keretében. Az ünnepséget Szmrecsányi Lajos segédpüspök nyitotta meg, majd Babocsay Sándor mondott avatóbeszédet.
Heves megyében 1917. április végén Babocsay a vármegyei közgyűlésen azt az indítványt terjesztette elő, hogy „amely kormány a nemzet függetlenségének kivívásában erősnek nem bizonyulna, annak a kormánynak vármegyénk határozott, de tárgyilagos ellenzéke lesz.” Javaslatát nagy szótöbbséggel fogadták el.

1919. április végén Babocsay Sándort mint polgári értelmiséget letartóztatták, bebörtönözték. A Kommün bukása után új feladatok hárultak rá. 1919 végén a kormány elrendelte, hogy az összes vármegyei tisztviselőt igazolni kell a kommunizmus alatt tanúsított magatartásáról. A bizottság előadójának őt nevezték ki, aki megbízatását kitünően látta el. Heves vármegyét,1922-ben gróf Bethlen István miniszterelnök meglátogatta, akit Babocsay Sándor üdvözölt. Az év szeptemberében Horthy Miklóssal a Vármegyeházán találkozott, s felelevenítette a kormányzó édesapjával kapcsolatos emlékeit.

1923 februárjában Petőfi Sándor születésének centenáriumán és 1925-ben Jókai Mór születésének 100. évfordulóján a vármegye a kiváló szónok Babocsayt bízta meg az ünnepi beszéd megtartásával.

Több évtizedes munkásságának elismeréseképpen 1923-ban magyar királyi kormányfőtanácsossá nevezték ki. Az 1920-as évek végén papírra vetette Emlékezés Heves vármegye újabbkori, hatvan éves alkotmányos múltjáról (Eger, 1928) című monográfiáját.

A köztiszteletben álló ügyvéd, politikus 1930 júliusában hunyt el. Földi maradványait az egri Fájdalmas Szűz (Hatvani) temetőben helyezték örök nyugalomra július 27-én, óriási részvét mellett.

Babocsay Sándor dédunokái – Barchetti ágon – napjainkban is Egerben élnek. A leszármazottak – a Bortnyák és a Kertay család tagjai – tisztelettel és szeretettel ápolják dédapjuk emlékét. Szülővárosa sem felejtkezett el róla, a Hatvani hóstyán utca őrzi nevét.