Bohus Gabriella szerint a jövő turistáinak a múltat egyre jobban kell ötvözni a jelennel

Eger 2017-ben Budapest után a második legkeresettebb turisztikai célpont volt Magyarországon. Évek óta ott van a város az élmezőnyben, amire alighanem valamennyi egri büszke, de azt valószínűleg csak kevesen tudják, hogy a bel- és külföldi vendégek vajon miként vélekednek a „barokk ékszerdoboz”-ról, mi az, ami leginkább ide vonzza őket. Az pedig talán még ennyire sem ismert, hogy a városnak bizony bőven vannak olyan értékei, izgalmas titkai, amelyekről még a több évtizede itt élők, sőt, a tősgyökeres egriek sem igazán sokat hallhattak. Egyebek mellett ezeknek a dolgoknak igyekeztünk utánajárni a város legismertebb idegenvezetője, Badacsonyiné Bohus Gabriella segítségével.

Bohus Gabi1– Mielőtt belemélyednénk az idegenforgalmi-turisztikai kérdésekbe, érdekelne, hogy miként is lett idegenvezető, mert olyanról még nem hallottam, hogy valaki ilyen céllal vágott neki az életnek…

–  Ez így van – mondja Badacsonyiné Bohus Gabriella –, jóllehet az esetemben valahol törvényszerű volt, hogy így alakul az életem, hiszen én az idegenvezetéssel egyfajta családi tradíciót viszek tovább. Mert bár édesapám a Finomszerelvénygyárban dolgozott műszaki fordítóként és tolmácsként, miután beszélt nyelveket, később, nyugdíjasként gyakran kalauzolta a városba érkező vendégeket. Aztán, amikor meghalt – én akkor 30 éves voltam –, mind a baráti, mind az ismerősi körben amolyan elvárás volt velem szemben, hogy folytassam az apai örökséget. Ami nem is esett nehezemre, hiszen már a gimnáziumi éveim alatt is szívesen szerveztem az osztálykirándulásokat, akárcsak később, már finomszerelvénygyári alkalmazottként a brigádok kirándulásait, programjait.

– Ennek lassan negyven esztendeje.  Megfogalmazta már önmaga számára, hogy mi a szépsége és a nehézsége ennek a munkának?

–  Nagy öröm számomra, hogy ezalatt a majd’ négy évtized alatt rengeteg embert megismerhettem, akik közül – talán mondanom sem kell – a legkedvesebbek a visszajáró vendégek, azok, akik egy kicsit az idegenvezető személye miatt is jönnek újra meg újra. Ami pedig a nehézségeket illeti… Valamennyi csoport, minden látogató új kihívás, ugyanis csak pár percem van arra, hogy elnyerjem a bizalmukat, hogy nyugodtan, fenntartások nélkül rám bízzák magukat.

– Ennyi élménnyel és tapasztalattal a háta mögött nyilván kialakult véleménye van arról, hogy miért szeretik ilyen sokat Egert, hogy mi vonzza ide a turisták sokaságát?

– Szerintem az igazi hívószó maga Eger. Mert bár sokszor vitatkoznak arról, hogy a látványosságaink, az értékeink közül mit is állítsunk a középpontba – a bort, a várat, vagy éppen a barokk kisváros hangulatát, és így tovább –, nekem az a meggyőződésem, hogy ezek együttesen jelentik azt a vonzerőt, ami Egerbe hozza az embereket.

– Ha már itt tartunk… Kik adják a vendégek derékhadát? Gyanítom, nem feltétlenül a fiatalok.

–  Tény, hogy diákcsoportok döntően az év meghatározott szakaszában, az osztálykirándulások idején jönnek, vagyis folyamatos jelenlétről elsősorban a családok és az idősebb generációkhoz tartozók esetében beszélhetünk. Ám miután a városnak nagyon fontos lenne a 20-40 közöttiek érdeklődése is, ezért magam abszolút helyes iránynak gondolom, hogy az elmúlt években megpróbáltunk megfelelni a mai kor igényeinek is. Ott vannak például az Egerhez kötődő könnyűzenei fesztiválok, amelyek sok olyan fiatalt csábítanak ide, akik egyébként aligha fordulnának meg itt.

– És mi a helyzet a külföldiekkel? Nekik ugyanis az 1552-esesemények és a török hódoltság időszaka az égvilágon semmit sem mond.

– Ez így van, ráadásul a magyar történelmet elég nehéz is lenne nekik elmagyarázni. Én úgy látom, hogy mivel a határokon túlról érkezők zöme nagyobb településekről jön, számukra főleg a barokk kisváros hangulata, nyugalma, biztonsága jelent élményt.

– Annak idején, amikor Ön elkezdte az idegenvezetést, sok holland vendég fordult meg itt, aztán volt időszak, amikor ezernyi finn érkezett ide pihenni-gyógyulni, és még sorolhatnám. Manapság honnan jönnek?

– Például Ausztriából és Bajorországból. De említhetném a lengyeleket és az ukránokat is, vagy mondjuk az olaszokat is. Talán kevesen gondolnák, de rendre akadnak spanyol csoportok is. Az pedig természetes, hogy a Felvidékről és Erdélyből is szép számban keresik fel városunkat. Hozzátenném még, hogy magam is sokat fáradozom azon, hogy japán és kínai turisták is ellátogassanak hozzánk, amely törekvésnek már vannak látható eredményei.

– Az „Egri séták nem csak egrieknek” néven futó programsorozat megmutatta, hogy vannak Egernek olyan kincsei, amelyekről a helyiek sem sokat tudnak. Említene egy-két ilyet?

–  Hogy mást ne mondjak, ott van a Törvényház és a Park Szálló épülete, amelyek történetéről lehet érdekes dolgokat mesélni, noha egyetlen egri sem sorolná föl, ha a város látnivalóiról kérdeznék. De ott vannak Gárdonyi Géza egri évei is… Magam például szerveztem olyan programot, amelynek során azokat a helyeket jártuk végig a városban, ahol egykoron Gárdonyi lakott, így például a Pacsirta utcát vagy épp a Tündérpartot. Szóval tény és való, hogy a város vannak olyan arcai, amiket még az itteniek közül sem sokan ismernek.

–  Akárcsak másutt, úgy Egerben is cél, hogy az ide látogatók a minél több napot töltsenek el nálunk.  Önnek lennének ötletei arra vonatkozóan, hogy miként növelhetnénk a vendégéjszakák számát?

– Az előbb már uraltam arra, hogy a múlt kincseit ötvözni kell korunk vívmányaival, hiszen nem lehet a végtelenségig csak az elődök teremtette értékekre hagyatkozni. Épp ezért örülök például az Európa Kulturális Fővárosa 2023 projektnek, ugyanis azok a dolgok, amelyek az egri pályázat központi elemei – így a film és a fény –, olyan új hívószavak, amelyek még az eddiginél is több hazai és külföldi turistát késztethetnek arra, hogy ellátogassanak városunkba.

 

Névjegy

Név: Badacsonyiné Bohus Gabriella

Születési hely, idő: Ózd, 1948. 05. 28.

Családi állapot: férjével, aki gépész­mérnök, 47 éve kötöttek házasságot

Gyerekek, unokák: 46 éves fia a közigazgatásban dolgozik; egy 9 és egy 6 éves lány unokája van

Hobbi: olvasás, zenehallgatás