Kislégi Nagy Gusztáv (1876–1945)

fotó„A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk,
hogy szinte magunk sem tudunk róla…”
(Gárdonyi Géza)

Kislégi Nagy Gusztáv 1876. február 12-én született a délvidéki Palánkán, nemesi családban. Az ősök a nemességet 1633-ban II. Ferdinánd uralkodótól kapták. Kislégi Nagy Gusztávot Ágoston néven anyakönyvezték. Édesapja Nagy Jenő, édesanyja pedig Pulchard Róza volt. Elvégezte a temesvári gyalogsági hadapródiskolát, 1895. augusztus 18-án, szeptember 1-jétől számítandó 5. rangszámmal hadapród-tiszthelyettessé avatták. A 12. magyar királyi honvéd féldandár 3. zászlóaljában, Nagykárolyban kezdte meg szolgálatát. Ebben az alakulatban léptették elő 1896-ban hadnaggyá, majd 1901-ben főhadnaggyá. Még ebben az évben innen vezényelték a III. honvédkerület parancsnokságára, amelynek központja Kassa volt.

1898-ban megkapta az I. Ferenc József uralkodásának 50. évfordulójára kiadott Jubileumi Emlékérmet. 1900-ig szolgált a III. honvédkerület parancsnokságán, majd áthelyezték a 9. honvéd gyalogezred parancsnokságára, amely szintén Kassán volt. 1911. május 1-jén századosi kinevezést kapott. 1914-ig számos elismerésben részesült, mint a Bronz Katonai Érdemérem és a Katonai Érdemkereszt is. Személyi minősítési lapja szerint: „ Jó képességű, szilárd jellem, a szolgálatához szükséges ismeretekkel teljes mértékben rendelkezik, századát jól vezeti, kimagaslóan szorgalmas, feljebbvalóival alázatos és nyílt, beosztottaival szigorú, de jóindulatú. Figyelmes, jó bajtárs, kötelességtudó tiszt, minden szolgálatban jól megfelel. Családi körben és bajtársai körében is jól mozog. Testalkata kicsi, de nagyon erős és egészséges. Jó tornász, úszó, vívó és kerékpáros. Kiváló oktató, különösen lövészetben, maga is jó lövész.”

Egerbe helyezték 1900-ban, a császári és királyi egri 60. gyalogezred III. zászlóaljához. Jászapátin 1904. szeptember 26-án feleségül vette Horváth Máriát. A házasságkötése után Egerbe hozta haza fiatal feleségét, és itt alapított családot. Mind a nyolc gyermekük Egerben született, a Szvorényi utcában. Név szerint: Mária, Klára, Jolán, Edit, László, Stefánia, Auguszta és Lajos. A háború és a hadifogság miatt kettétört magánéleti boldogság nem tartott sokáig, Felesége 1928-ban, rákban meghalt, s ő ott maradt a gyerekekkel. Később újra nősült, Niemtchik Ilonát, az egri Grőber család egyik leszármazottját vette el. Unokája dr. Artner Oszkárné így emlékezik rá: „Nagyapám nagyon vallásos volt, a hat és fél éves szibériai fogság alatt sikerült megőriznie és hazahoznia a rózsafüzérjét, amit később én kaptam meg, s kedves ereklyeként őrzöm.”

A háború kitörése után röviddel, 1914. aug. 15-én századával együtt a lengyelországi Lublinnál orosz fogságba esett. Először a Szibéria nyugati részén található Szpasszkojéba vitték őket, majd Petropavlovszkba. Később mind keletebbre vitték a magyar foglyokat. Raboskodott a Bajkál tónál, majd Habarovszkban, megjárta Mandzsúriát, végül Vlagyivosztokból sikerült egy angol hajón hazajutnia, 1921 elején. Auguszta lányát, aki időközben hat éves lett, csak ekkor látta először. Még ebben az évben megszületett legkisebb gyermeke Lajos, aki ugyancsak katonatiszt lett, és 1944-ben Tordánál esett el, 23 évesen.

Fogsága idején tanúsított magatartása miatt előbb őrnaggyá, majd 1921-ben 1916. szeptember 1-jei ranggal alezredessé léptették elő. 1923 szeptemberében – a hadifogság miatt elintézetlenül maradt kitüntetési javaslat alapján – Nagy Gusztáv főtanácsost a hadidíszítményes 3. osztályú katonai Érdemkereszttel való kitüntetésről szóló igazolvánnyal látták el. A főtanácsosi cím elnyerése az ezredesi rendfokozatnak felelt meg.

Kislégi Nagy Gusztáv 1945. március 20-án hunyt el. Az egri Fájdalmas Anya (Hatvani) temetőben alussza örök álmát a családi sírban.