Fekete Borbála: „A népzene a miénk, itt van, csak rá kell találnunk”

Egerben is nagyon-nagyon sokan szorítottak Fekete Borbálának a Fölszállott a páva televíziós népzenei és néptánc tehetségkutató verseny során, amit ő maga is érzett a fellépésekkor. Talán ennek a szurkolásnak is lehetett egy kevés szerepe abban, hogy az énekesek között a 24 éves egri lány – aki 2014-ben az elődöntőig jutott el – a legutóbbi megmérettetésen egészen a középdöntőig menetelt.

Fekete Borbála1– Édesapja népzenész, népzenegyűjtő, a bátyja népzenész, népzenetanár, míg az édesanyja egykoron néptáncos volt az egri néptáncegyüttesben. Ilyen családi háttérrel az lett volna a különös, ha nem a népzenevilágában köt ki…

–  Valóban – mondja Fekete Borbála –, ez a háttér, hogy a szüleim és a testvérem ezernyi szállal kötődnek a népzenéhez, meghatározta az életemet. Ami nem azt jelenti, hogy bármit is rám erőltettek volna.  A történet inkább arról szól, hogy a családunk – mint minden család – képvisel egy értékrendet, amelyet akarva-akaratlanul átadott nekem is.

– 2014 után 2017-ben is elindult a Fölszállott a páva versenyen. Hogyan értékeli a mostani szereplését, s egyáltalán: miért döntött úgy, hogy újra elindul ezen a megmérettetésen?

– Igazság szerint a három évvel ezelőtti jelentkezésemet csak amolyan próbatételnek szántam, így aztán sikerként éltem meg, hogy az elődöntőig jutottam. Óriási tapasztalatot adott és csodálatos élményt jelentett. Bár tavaly a bátyám biztatására vágtam bele a dologba, de magam is szerettem volna, ha látják, hogy mennyit fejlődtem. Ez a verseny sokkalta inkább volt pozitív kaland, semmint lámpalázas szereplés. Azt követően, hogy a középdöntőig jutottam, sok pozitív visszajelzést kaptam, és mindegyik fellépésemnél éreztem a sok buzdítást, amit kaptam Egerből is.

Fekete Bori - Dobroda– És hogyan értékelték otthon? Mint szülők, vagy mint szakemberek?

– Örülök, hogy kérdezi, mert számomra az ő véleményük a legfontosabb, ráadásul nem elfogultak velem szemben: csak akkor dicsérnek, ha tényleg megérdemlem. Amikor lejöttem a Páva színpadáról, rögtön felhívtam őket. Apa első mondata az volt: „ez 100 pont”. Anya is teljesen le volt nyűgözve, így még soha nem dicsért meg. De nagyon-nagyon sok üzenetet kaptam barátoktól, sőt, idegenektől is, ami meghatott, és amit ezúton is köszönök.

– Bár már vagy tíz esztendeje nem Egerben él, úgy tudom, most hosszabb időre hazaköltözik.

– Noha Budapesten születtem, kétéves koromban Egerbe költöztünk, így egrinek vallhatom magam, s az anyai rokonságom zöme is a városban él. Itt jártam általános iskolába és zeneiskolába is, és csak 14 évesen kerültem el innen, amikor is a váci konzervatóriumban kezdtem el tanulni, s lettem kollégista. 2013-tól Budapesten lakom. Sajnos, a sok elfoglaltság miatt ritkán jutok el Egerbe, de most épp úgy hozta a sors, hogy rövidesen hazaköltözöm egy időre, mert angol nyelvvizsga előtt állok, s szeretnék erre otthon, nyugodt környezetben felkészülni.

Fekete Bori2– Említette a sok elfoglaltságot. Tudom, hogy tanít is, emellett fellép a Dobroda zenekarral, amelynek Ön az énekese. Elmesélné, hogy milyen egy tipikus napja?

– Hát, nem unalmas az életem.  A Zeneakadémia alapképzésének befejeztével elkezdtem tanítani a szentendrei zeneiskolában helyettes népi ének tanárként. Ez heti két nap elfoglaltság. Emellett népi ének szakkört vezetek egy általános iskolában, s egy magántanítványom is van. És bár rövidesen egy újabb szakasz következik a pályafutásomban, úgy hiszem, a tanítás mindig is az életem része marad. Hétvégenként a színpadé a főszerep: sokat koncertezünk a 2007-ben alakult Dobroda zenekarral, s persze, időnként más zenekarokkal is fellépek.

– Miután a beszélgetésünk javarészt a népzenéről szólt, érdekelne, mit mondana, ha arról kérdeznék, hogy miért szép az a világ, amelybe Ön beleszületett, s amelyet hosszú évek óta művel?

– A népzene a miénk, itt van, csak rá kell találnunk valaki, vagy valami segítségével. Elmagyarázni igen nehéz, hogy miért csodálatos, mert ezt érezni kell. Azokat, akik csak egy picit is érdeklődnek a kultúra iránt, elég elvinni egy táncházba, avagy meghallgattatni velük egy gyönyörű népdalt… Aztán, ha már „megfertőződtek”, többé soha nem kell őket győzködni a népzene szépségéről, értékességéről.

 

Névjegy

Név: Fekete Borbála

Születési hely, idő: Budapest, 1993. 10. 20.

Iskolák: egri Sancta Mária Általános Iskola és Gimnázium, váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola, budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem

Család: édesapja, Fekete Antal „Puma” népzenész (brácsa), népzenegyűjtő; édesanyja, Lisztóczki Erika óvónő; 30 éves bátyja, Fekete Antal Márton népzenész és népzenetanár (brácsa)

Hobbi: jóga, futás, kirándulás, olvasás