Csodatelefonjával segíti a város működését

Cserged Csaba napközben Eger közterületeinek, reggel és este négygyermekes családjának életét igyekszik zökkenőmentesen koordinálni

Fotók: Vozáry Róbert

Fotók: Vozáry Róbert

Urbanisztikai ügyintéző. Kicsit bürokratán hangzik, pedig ha valaki az egri városházán nem az íróasztala mellett tölti a munkaidejének zömét, akkor az éppen ő. Cserged Csaba 17 éve felügyeli Eger város közterületeinek működését, intézi a „rendeltetésétől eltérő” használattal, többek közt az itt zajló rendezvényekkel kapcsolatos ügyeket, engedélyeket. Találkozhatunk vele az utcán hóban, fagyban, forró napsütésben egyaránt, hétköznap, este, vagy akár hétvégén. Ismeri a város minden zegét-zugát. Most éppen az Eger Advent zajlik, természetes, hogy péntek este a Dobó téren találjuk meg, de már nézi az óráját, mert otthon kezdődik a gyerekek fürdetése, ami szintén nem kis összehangolást igényel…

– Melyik könnyebb? Egy városi nagyrendezvény koordinálása, vagy egy négygyerekes család esti rutinjának levezénylése?

– Hát ezen így még sosem gondolkodtam el… Mindegyik embert próbáló, ugyanakkor mindegyik egyben nagyon szép feladat is – neveti el magát Cserged Csaba, amikor a Dobó téri Egri Advent világítási főpróbájáról hazaérve egy perc alatt a nyakába ugrik a négy gyerek, és egymás szavába vágva mondják, mutatják, aznap melyikük mit csinált, mit rajzolt, vagy éppen épített.  – De pontosan azért, mert ilyen összetett és sokféle figyelmet igénylő feladat ez is, az is, egyedül nem is menne egyik sem. Itthon Helga, a feleségem, a városházán illetve a városban pedig sok ember munkája kell ahhoz, hogy az én munkám sikeres és eredményes legyen.

Az egri önkormányzati hivatalig viszonylag rövid, de kanyargós út vezetett. Cserged Csaba Szerencsen született, szülei válása után került Egerbe, a középiskolát már itt fejezte be a Dobó István gimnáziumban. Utána gyorsan le akarta tudni az akkor még létező sorkatonai szolgálatát, majd hét évig környezetvédelmi aktivistaként dolgozott. Innen egy kisebb csalódás vitte a Tesco pénztáráig, ahol egy éven át szolgálta ki a vevőket, közben kacérkodott a hivatásos katonai szolgálattal és érkezett egy állásajánlat a városházáról is.

– Igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert minden eddigi munkámat szerettem csinálni. Marasztaltak is mindig, de én új dolgokra vágytam, így jött az is, hogy esetleg továbbszolgáló leszek a honvédségnél, és elmegyek külszolgálatra. Már azt is tudtam, hogy egy BTR 80-ason leszek tüzér, amikor döntenem kellett, hogy az, vagy a városházi állás. Mi tagadás, feldobtam egy húszforintost. Fej lett, én pedig jöttem a városhoz. Ennek 17 éve már. És ha már a szerencse, ez a választás is az volt, mert sajnos épp abban a tüzér pozícióban halt meg több katona is külszolgálatban, ahova én is kerültem volna. A másik szerencsés dolog, hogy a városházán ismerkedtem meg a feleségemmel, aki szintén itt dolgozik, és akivel immár 16 éve alkotunk együtt egy jó csapatot.

– Amikor a Dobó téren felkapcsolták a díszkivilágítást, és minden működött, látható volt a megkönnyebbülés, majd az öröm az arcán. Ennyire beleéli magát a munkába?

– Szerintem ezt nem is lehet másképp. Akkor tudok igazán segíteni, ha nem csak dolgozok bennük, hanem meg is élem ezeket a rendezvényeket. De ez nem csak a rendezvényeknél van így. Átlagos napokon is rendszeresen járom a várost, egyrészt ez a feladatom, de nézem azt is, mit lehetne tenni azért, hogy még szebb, még jobb legyen. Ennyi idő után már tényleg minden szegletét ismerem, feltűnik, ha eltört egy járólap, kiszáradt egy facsemete, vagy egy sóderkupacot már felvert a gaz olyan régóta ott van, és igyekszem ezeket megoldani. Ha lehet, megcsinálom magam, ha nem, szólok, akinek kell, és olyan jó legközelebb úgy végigmenni azon az utcán, hogy már minden rendben van. Szerencsére érdekel is, mi hogyan működik, így ha fel kell nyitni egy aknát, ki kell nyitni egy szerelődobozt, megyek és nyitom, egyrészt mert ez vezet a megoldáshoz, másrészt mert érdekel, mi van benne.

– Mi tart a legfontosabbnak a munkájában ahhoz, hogy ez a valóban összetett rendszer jól működhessen? Hiszen akár, víz, akár áram, akár engedély, akár csak egy tanács kell valakinek, azonnal önhöz fordul.

– Van egy nagyon jó telefonom – neveti el magát újra Cserged Csaba. – De tényleg! Ebben mindenkinek a telefonszáma benne van, aki segíteni tud, márpedig ahogy mondtam, igen sok ember segítsége kell az én munkámhoz. De az elmúlt 17 év alatt tényleg jó kapcsolat alakult ki mindenkivel, a szakhatóságokkal éppúgy, mint a szervezőkkel, így nyugodtan hívhatom őket és össze is köthetem egymással a megoldást keresőket és az illetékeseket. Persze, nem csak én telefonálok, engem is hívnak, hiszen mások is járnak nyitott szemmel a városban, észreveszik a hibákat.

– Mi volt az elmúlt évek alatt a legnagyobb kihívás?

– Nehéz ezt megmondani, szállt már fel hőlégballon a Dobó térről, és volt itt már jó néhány Eger Rally start és befutó, cross motorozás az Eger patakban, és sorolhatnám. Mindegyik más miatt kihívás, de nekem mindig az a fontos, hogy megtaláljam a megoldást és nagy szerencse, hogy a kollégáim többsége, és a város vezetése is így gondolkodik, ezért tudunk a legtöbbször sikeresek lenni. Én személy szerint arra vagyok a legbüszkébb, amikor sikerül valami olyat létrehozni, ami sok embernek okoz örömet. Legutóbb gyermeknapon sikerült megvalósítani, hogy a gyerekek által a hétköznapokon látott és megcsodált gépeket, mint markolót, hókotrót, vagy kukásautót kiállítottuk az Érsekkertben és a kicsik beülhettek, próbálgathatták. Legutóbb egy harckocsit is tudtunk szerezni Gyöngyösről a gyerekek és a szülők nagy örömére.

– Egész napos elfoglaltságnak hangzik ez, miközben otthon várja egy nagycsalád, ami ugyancsak komoly kihívás. Ezt hogy lehet koordinálni?

– Csak úgy, hogy igazán nincs más most az életemben, csak a munka és a család. Minden más csak hobbi, amire vagy marad idő, vagy nem. Négy gyerekkel a lakásunk olyan, mint egy óvoda, ahol másodállásban a feleségem az óvónő, én pedig a karbantartó. A négy gyerek iszonyatosan le tudja amortizálni a lakást, de sok mindent meg tudok csinálni egyedül, nincs gyakran szükség szakemberre. Mivel a lakás nem túl nagy – és szándékosan nem is akartunk nagyobbat, hogy közel legyünk egymáshoz – kellenek szabályok, hogy működhessen az élet. Ilyen egy átlagos esti fürdési idő, amiben most vagyunk benne éppen, de a hangzavar mellett is látszik talán, hogy mindenki teszi a dolgát. Fontos megjegyeznem, hogy bár néha nehezemre esik, de az otthoni munkákat a feleségem irányítja, én is teszem a dolgom a kiadott feladatok alapján.

– Karácsony nem csak a Dobó téren lesz, hanem itthon is. Négy gyerekkel ezt is szervezni kell.

– Persze, de a karácsony nálunk is olyan, mint máshol, talán kicsit zajosabb. Mondjuk tavaly már falra szerelhető karácsonyfánk volt, mert az előző évben a rendes fát magukra rántották a gyerekek. Szóval akadnak speciális dolgok, de az öröm, a Jézuska-várás, az ajándékozás nekünk is fontos. És természetesen ott a helyünk minél többször az Eger Adventen, hiszen annak nem csak a szervezése nagy munka, de a működtetése is, nem baj, ha a közelben vagyok, ha szükség van rám. Ugyanakkor az ottani hangulat számunkra is, ahogy remélem, nagyon sok ember számára segít abban, hogy igazán szép ünnepünk legyen.

Négyszeres boldogság

Cserged Csaba felesége, Orosz Helga is örülhet annak, hogy a férje otthon is nagyon segítőkész.

– Reggelente a négy gyereket háromfelé kell vinni, este összeszedni, közben a bevásárlást intézni, nem kis feladat – mondta. – És ketten vagyunk, csak egymásra számíthatunk, bár sok segítséget kapunk barátainktól, munkatársainktól a mindennapok rutinfeladatainak elvégzéséhez. De úgy tűnik, működik. Helga nem titkolja – sőt, reméli esetük másnak is reményt ad – hogy a legnagyobb fiú, Zsombor, és az ikrek is lombikprogramnak köszönhetően születtek. Mint mondta, papírjuk is volt arról, hogy nem lehet gyerekük, de aztán természetes úton megfogant és megszületett a legkisebb leány. Úgyhogy nem csak a feladat, de a boldogság is hatalmas, minden áldott nap…