Knézich tábornok ükunokája büszke a családi gyökerekre

Az Egerben élt horvát származású ’48-as honvédtábornok, aradi vértanúnak, Knézich Károlynak 138 leszármazottja él szerte a világon. Egyikükkel, Mihalecz Józsefné Gordos Lujzával Nagykanizsán találkoztunk, ahol lelkesen mesélt a családról, az ápolt örökségről és a borhoz való kötődésükről is.

IMG_1859Mihalecz Józsefné büszke arra, hogy hazafias családba született, igaz már szinte felnőtt volt, amire világossá vált a számára, hogy milyen gyökerekkel rendelkezik.

Knézich Károly

Az 1848/49-es szabadságharcban több horvát származású tiszt és törzstiszt harcolt a magyar függetlenségért, közülük a legmagasabb rangot Knézich Károly viselte. 1808-ban született Veliki Groljevacon, a 6. határőrezred területén, Horvátországban. Apja a horvát Knezich Fülöp császári és királyi tiszt, anyja pedig a magyar Benkő Borbála volt. A grazi katonai iskolában végzett. 1848 nyarától vett részt a délvidéki harcokban. Katonai sikereiért, több kitüntetést is szerzett. Kossuth Lajos elképzelése szerint a győzelem után Erdély kormányzója lett volna. Aradon kötél általi halálra ítélték és tizenkét honvédtiszt társával együtt, 1849. október 6-án, kivégezték.
Érdekes fintora a sorsnak, hogy testvérbátyja, János is katona volt, csak a másik oldalon, a császári hadakban, Hentzi alatt szolgált kapitányként. Egyes források szerint, Jókai Mór, a Knézich-testvérekről mintázta A kőszívű ember fiai című regényének főhőseit, a Baradlay-fivéreket.

– A rendszerváltás előtt ez nem erény, inkább hátrány volt, kevesebbért is elvitték, később ellehetetlenítették az embert, így aztán a családban úgy alakult, hogy a gyerekeknek nem beszéltek arról, hogy Knézich Károly tábornok, az aradi vértanúk egyike a felmenőnk volt, nehogy valahol elszólják magukat. A rendszerváltás óta persze már más a helyzet. Családi körben is nyíltan emlékezhetünk és a kellő tiszteletet is megkapja az ükapám és hős társai. Természetesen amerre járunk, felkeressük az aradi emlékműveket és Erdélybe is elmentünk, hogy megnézzük a kivégzés helyszínét. Akkor még titokban kellett, libák és birkák legeltek azon a mezőn.

Knézich Károlyról az maradt fenn, hogy mélyen vallásos, csendes és zárkózott ember volt, ugyanakkor humorérzéke is volt. Erről maradtak fenn családi anekdoták is, de erre enged következtetni az is, hogy a halálos ítéletet kimondó törvényszék előtt így nyilvánult meg: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat…”

– A családi emlékezet szerint Knézich Károly felesége, Katalin, amikor megtudta a hírt, hogy akasztófára küldték a férjét, szélütést kapott és sosem gyógyult fel belőle.  Más forrás szerint bánatában megőrült, annyi bizonyos, hogy 1853-ban meghalt, két leányuk ezzel korán árvaságra jutott – meséli Mihalecz Józsefné. – Egy poroszlói földbirtokos vállalt felettük gyámságot, de Bartakovics Béla egri érsek is figyelemmel kísérte sorsukat. A Grőber testvérek vették el őket feleségül, és több mint harminc gyerekük született, igaz sok meghalt, de tíz-tíz gyereket fel tudtak nevelni.  Én az Olga-ágon kötődöm a Knézich családhoz, Knézich Olga és Grőber József voltak a dédszüleim, Grőber Kálmán pedig a nagypapám, leánya Grőber Lujza, az édesanyám, aki már Miskolcon élt. Balerinának készült, de tánckarrier helyett végül a környék híres tánctanáraként dolgozott és megalapította, Grőber Lujza Táncintézetét. Egerbe is többször meghívták őt, a gimnáziumban tanított be táncokat, az akkori újság írt is erről nem egyszer. Az anyám aztán megismerkedett az édesapámmal, aki patikus volt, így kerültünk előbb Szegedre, majd a Dunántúlra, én már Kaposváron és Nagykanizsán éltem le az életemet és az apai hivatást folytatva ötven évig gyógyszerészként dolgoztam.

Nemcsak a Mihalecz család, de minden leszármazott büszke a származására. Régóta kutatják a gyökereket és ápolják a Knézichek emlékét is.

– Hála Istennek akad olyan a családból, aki ráér ápolni ezeket a hagyományokat és nagyon elkötelezetten kutatja a családfát – mondja Lujzi néni. – A mai ismereteim szerint jelenleg 138 Knézich-leszármazott él, ami nem is nagy szám, ha figyelembe vesszük, hogy végül mindként Knézich-lány 10-10 gyereket felnevelt. A családtagok évek óta rendszeresen összejönnek egy Knézich-találkozóra. Nem mindenki él közülünk Magyarországon: külföldön is laknak rokonok. A Knézich családban – méltóan az egri kötődéshez – sokan foglalkoznak borászattal. Sőt, annak idején, még maga Knézich Károly is készített bort. A felesége éppen a szüret miatt sietett haza Aradról. Ez azért fontos, mert így maradhatott fenn két katonai kitüntetés a szabadságharcból. Az ükanyámmal ugyanis elküldte a lányainak a szolnoki csatában való helytállásáért átvett III. osztályú, valamint a komáromi csatáért kapott, s meglehetősen ritkán adományozott II. osztályú katonai érdemrendjét. És ha már a bor: az én dédnagymamám testvérének a fia valóban igen híres borász volt, ő volt Grőber Jenő, aki nemcsak először készítette, de elsőként le is jegyezte az Egri bikavér receptjét.


grober12Bikavér és a hős vértanú

Knézich Károlyt, az 1840-es évek elején helyezhették át Egerbe, 1844-ben vette feleségül Kapitány Mihály egri szenátor Katalin nevű leányát. Házasságukból két leány született, Olga és Irén. A Knézich lányokat a Grőber fivérek vették feleségül. Olgát Grőber József, Irént pedig Grőber Sándor. Knézich Irén volt tehát az édesanyja a híres egri borásznak és borkereskedőnek, Grőber Jenőnek.

Grőber Jenő pedig nemcsak arról híres, hogy Knézich Károly unokája volt, de arról is fenn maradt a neve, hogy elsőként ő jegyezte le az Egri bikavér „receptjét” 1912-ben. A magyar szőlő- és bortermelés kiemelkedő alakja, kiváló egri szőlő-bortermelő volt. Elsők között foglalkozott a szőlő öntözésével és hazánk egyetlen árasztó öntözésre berendezett területével rendelkezett. Meghonosította, a medoc noir szőlőfajtát Egerben, a szőlőmunkák gépesítésére törekedve létrehozta a híres Grőber-féle kézi kapáló ekét és úttörő jelleggel, a különböző fajtákat külön ültetvényeken termesztette, szüretelte, kezelte, s végül a külön tárolt fajtatiszta borokat házasította.