Dr. Bartha István (1890–1948)

Bartha István dr. , vitéz„Az ember, amíg igazságos úton halad, addig bátran mehet minden veszedelemmel szemben.”
(Wass Albert)

Vitéz dr. Bartha István 1890. augusztus 7-én született Egerben. Édesapja Bartha István Géza gyarmatáru-kereskedő, édesanyja Kilián Ilona volt. Fiuk István középiskolai tanulmányait szülőhelyén kezdte el a Ciszterci Rend Szent Bernát Gimnáziumában, majd az Iglói Ágostonrendi Evangélikus Főgimnáziumban folytatta, ahol 1909. június 25-én érettségizett. Az 1909–1910. tanévtől az Egri Érseki Jogakadémia hallgatója volt, ahol 1912. december 20-án abszolvált. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1913. december 23-án avatták a jogtudományok doktorává, majd az ügyvédi és a bírói szakvizsgát is letette.

Katonai szolgálatát önkéntesként kezdte 1913. október 1-jétől a császári és királyi 60. gyalogezredben. Az I. világháborúban az orosz harctérre került, ahol egy éjjeli roham alkalmával megsebesült. 1918. november 1-jén tartalékos századoskéntként szerelt le. 1922-ben Horthy Miklós kormányzó a Vérmezőn vitézzé avatta, három katonai kitüntetés birtokosaként. Leszerelése után 1918 novemberétől 1919 szeptemberéig gazdálkodott 1919. április végén, a Kommün időszakában túszként tartották fogva az egri megyei börtönben, ahol úgy összeverték, hogy 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Szabadulása után  a Tanácsköztársaság bukásáig hatósági felügyelet alatt állt.

A főispán 1919 októberében kinevezte Heves vármegye helyettes közigazgatási gyakornokává. Még ebben a hónapban helyettes aljegyző lett. A Törvényhatósági Bizottság 1919. december 29-én, december 31-i hatállyal megválasztotta vármegyei aljegyzőnek. 1922. június 13-án ülnöke lett a vármegyei Árvaszéknek, s időközben beosztották az alispáni hivatalhoz is. Árvaszéki ülnökként több mint huszonöt évig, helyettes elnökként pedig másfél évtizedig dolgozott.

Időközben, 1928-ban házasságot kötött Pusztaszárazbőn. Felesége gellénfalvi Gellén Judit (1904–1989) volt, aki négy gyermekkel ajándékozta meg: Ilona (1930–2008), István (1933–), András (1935–2003), Judit (1943–). Példás, boldog családi életet éltek.
Dr. Bartha Istvánnak az Árvaszéken töltött időszakában valósult meg az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) programja, amelynek keretében a vármegye területén számtalan szegény nagycsaládos keresztény-nemzeti elkötelezettségű személy juthatott új, kertes lakóházhoz. 1945 előtt évtizedeken át volt előadója, ügyvezető igazgatója, majd vezetője az Egri Községi Közigazgatási Tanfolyamnak. Az egri Kaszinó tagjaként könyvtárosi munkát is végzett.

A Heves Megyei Nemzeti Bizottság 1944. december 18-i ülésén, mint a vármegye rangidős tisztviselője, helyettes alispánja jelent meg. 1944. december 30-án a Heves Vármegyei és Egri Nemzeti Bizottság ülésén közfelkiáltással választották meg addigi eredményes munkásságát méltányolva a megye pártoktól független megbízott alispánjának. Szabó Gyula alispán felszőlította a megye tisztviselőit, hogy menjenek nyugatra. A dermedt csendben Bartha István ennyit mondott: „Verebek vagyunk és nem fecskék. Vegye tudomásul alispán úr, maradunk.”

1946. szeptember 6-án megbízatásáról levélben lemondott, s kérte felmentését a Törvényhatósági Bizottságtól, de hivatalát egészen haláláig megtartotta. Alispánná történő megválasztása után mai tudásunkkal talán fel nem fogható munkát végzett, amikor Heves megye területén is ott tartózkodott a megszálló orosz hadsereg. Meg kellett küzdenie a Magyar Kommunista Párt akkori sztálinista típusú megyei titkárával, Sulyán Györggyel. Aki mindent megtett azért, hogy kiiktassa őt a vármegye irányításából. Egyik jelentésében Bartha Istvánt a következő vádakkal illette: „Vitéz, ellenforradalmi tiszt, kommunistaellenes, legitimista, antiszemita, irredenta, soviniszta. Sőt, még folyamatosan szabotál is.” Alaptalanul még vagyonosságát is szóbahozta. Bartha István egész életén keresztül keresztény-nemzeti elkötelezettségű, jó értelemben vett konzervatív típusú személyiség volt.

A II. világháború után rá háruló hatalmas terhek, a kommunisták állandó támadásai kikezdték egészségét. 1948. április 4-én otthonában váratlanul elhunyt. A törvényhatóság saját halottjának tekintette, az árvaszék teljes ülésén búcsúztatta. Számos részvéttávirat, levél érkezett a hivatalhoz és családjához az ország legkülönbözőbb pontjairól, amelyben tudatták őszinte részvétüket, tiszteletüket, nagyrabecsülésüket az elhunyt iránt. Dicsérték nemeslelkűségét, önzetlenségét, valamint azt, hogy társadalmi megkülönböztetés nélkül mindenki iránt atyai jósággal és szeretettel viseltetett.

Vitéz dr. Bartha Istvánt a megyeháza nagyternében ravatalozták fel, ahonnan 1948. április 6-án kísérték utolsó útjára. A Fájdalmas Szűzről elnevezett (Hatvani) temetőben óriási részvét mellett helyezték örök nyugalomra, ahol Kriston Endre segédpüspök, nagyprépost búcsúztatta.

Halálával egy kiváló közigazgatási szakembert, és egy talpig becsületes embert vesztett el a megye.