Anyák napja – Herczeg Flóránál

Május első vasárnapján azon nők előtt tisztelgünk, akik édesanyák, egyben hősök, megmentők, az ágy alatt bújó szörnyek elijesztői. A legtöbb gyermek szemében ez a kép él az édesanyjáról. Anyák Napja felé közeledve megnézzük a másik oldalt, és betekintünk egy édesanya életébe, mindennap­jaiba. Herczeg Flóra 1 éve és 3 hónapja anyuka, hiszen akkor született meg első gyermeke Marci, aki nagyon mosolygós és barátságos baba.

kari_-1373– Hogyan telnek a mindennapjaitok?

– Minden napunk szinte ugyanolyan, Marci korán kelő, amit az apjától örökölt, nem tőlem, de persze már belejöttem. Nagyon sokat sétálunk és csavargunk, már játszótérre megyünk, vagy éppen a piacra. Elég rossz alvó, rengetegszer ébred, az éjszaka egy részében pedig ott alszik velünk a nagy ágyban – így én is pihenhetek. Ha belegondolunk: akkor tudunk türelmesek lenni és értékes időt tölteni a gyerekünkkel, hogyha kipihentek vagyunk, és nem azon küzdünk, hogy ne aludjunk el éppen. Amióta jár, azóta könnyebb, gyorsabban álomba szenderül és mélyebben is alszik. Hagytam, hogy Marci alakítsa ki a napi rutinunkat, és így sokkal nagyobb a békesség.

Milyen érdekes, hogy amikor Marci alszik, néha azon agyalok, hogy mi lesz velem, az énekléssel, de amint felkel, mindent elfelejtek, csak ő van. Ez egy agymosás, hiszen napokra, hetekre el tudom felejteni a problémákat. 32 éves vagyok és épp eleget foglalkoztam magammal. Most Marcira koncentrálok és nagyon élvezem, tündéri baba. A férjemnek mondtam valamelyik nap, hogy olyan mintha szabadságra mentem volna a saját életemből. Irigyel is ezért, ezt csak a nők tehetik meg.

– Hogyan tudod az anyaságot összeegyeztetni az énekléssel?

kari_-1376– Egyelőre nyilván nehezen. Másrészt az ember, ha tart egy kis távolságot a dolgaitól, kicsit át is gondolja azokat. A musicaltől kezdve a népzenén át sok stílust kipróbáltam, elég kacskaringós utat jártam be az elmúlt 8-10 évben. Sok mindenbe belekóstoltam, talán azért is, mert későn döntöttem el, hogy ezzel akarok foglalkozni. Igazából úgy érzem, hogy zeneileg megtaláltam azt, amit kerestem, amibe a népzenei gyökereim is benne vannak, de ami kellőképpen mai. Lényegében egy fúziót csináltam a népzenével, egy igazán szerethető zenészekből álló csapattal. Most én írom a dalokat, ezt korábban még nem próbáltam. Remélem, közönségre találok majd ezzel. Ha nem, akkor jön a nagy kérdés: merre tovább? Mert nem szeretnék 40 évesen rádöbbenni, hogy ez nem sikerült. Szóval most még indítok egy utolsó nagy hadjáratot, és ha nem találok halló fülekre, akkor abbahagyom.

Bevallom, azt nem tudom, hogy hogyan tud valaki gyerek mellett zenét írni! A fejemben elképzelem, hogy itt játszik Marci, közben írok – idilli kép – de nyilván nem lehet, ilyen csak a filmekben van. (nevet) Mert ő hatszáz veszélybe keveri magát egy perc alatt!
Persze, nagyon hiányzik az éneklés, látni  közben az arcokon, hogy valami olyat kapnak ettől, amit máshol nem. Ha lehetek kicsit szentimentális, és miért ne lehetnék, szerintem erre születtem. Most is van néhány fellépésem, de elmélyült munkának azért ezt most nem lehet nevezni, inkább arra jó, hogy az ember kikapcsolódjon és beszéljen felnőtt emberekkel, ne felejtse el a magyar nyelvet… (nevet) Persze azért Marci is hálás közönség. Ő is szeret dobolni, zongorázni, gitárhúrokat szaggatni meg úgy egyébként bármit szétverni…

kari_-1330– Milyen fiús anyukának lenni? Hogyan élted meg a terhességet és az anyaságot?

– Valahogy éreztem, hogy fiú lesz. Marci a férjem 7. gyermeke, a 6 lánya mellett. Nagyon jó fiús anyukának lenni, de biztos lányosnak is, az anyaság önmagában nagyon jó. Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok Marcival, megfogadtam a sógornőm tanácsát, és nem olvastam, nem tájékozódtam az interneten, csak szakembertől. De szerencsém is volt, hiszen problémamentes voltam… Elkerültek a kéretlen jótanácsok is. Egyszer volt olyan, hogy ültem egy kávézóban és odaszólt nekem egy hölgy, hogy ne simogassam a pocakom, mert beindul a szülés. Magamban nevettem. Ez annyira bennem maradt, hogy meg is kérdeztem a szülésznőmet, hogy ez lehetséges-e, erre ő azt válaszolta, hogy én nem fogom tudni a simogatásommal beindítani a szülést, ilyet maximum ő tud.

Amikor kiderül, hogy babát vársz, az sem olyan mint a filmekben, hogy ugrándozunk a párunkkal örömünkben. Az ember egy kicsit kétségbe esik, de közben iszonyú boldog. Lehet, hogy azért is izgultam jobban, mert az első terhességem méhen kívüli volt, sajnos műtéttel ért véget.
Nagyon örülök annak, hogy nekem most, a harmincas éveim elején adatott meg, hogy anya lehessek. Olyan sok mindent megéltem, annyi élmény ért előtte. Többször énekeltem 50 ezer ember előtt, gyönyörű darabokat, igazi legendákkal, mint például Presser Gábor, Szörényi Levente. Ezeket akkor kellett megélni, meg is tettem, ezért nem sírom vissza. Az anyaságot pedig most kell megélni. Olyan hamar elszalad, Marcira most kell odafigyelni. Ez nem azt jelenti, hogy az embernek nincsenek más igényei, a férjével időt eltölteni vagy a barátnőivel bulizni egyet, de számomra ez nem egy mardosó dolog. Ezért örülök, hogy kiéltem az ilyen típusú vágyaimat. Szokták mondani, hogy minden megváltozik, amikor meglesz a gyerek, és igen, más, de jó, és miért ne lehetne más, ha ettől jobb.

– Miben változtatott meg az anyaság?

kari_-1254– A szülés után, hát igen… A szülés után rájöttem, hogy mi nők egyszerűen királyok vagyunk. Mióta édesanya vagyok, sokkal magabiztosabb lettem. Annyira nincs ideje az embernek leülni és megfigyelni magát, hogy igazából nem is tudom, de az biztos, hogy az anyaság sok rugalmasságot és türelmet kíván. Sokan mondják, hogy a gyerekeknek kell a rendszer, de nagyon gyorsan változnak az igényeik, ők maguk is, mire egy rendszerhez hozzászoksz, már át is kell alakítani. Próbálok laza lenni. Az biztos, hogy mindenképpen változik az ember. Én elég jövős-menős életet éltem, ez azért most megváltozott, már nem tudunk annyit utazni, mint Marci előtt. Mondjuk 9 hónapos korában elutaztunk fellépni Marokkóba, az elég nagy kaland volt, amit hihetetlenül könnyedén kezelt, de most utál az autóban kuksolni. Most kezdett el járni, miért is akarna bezárva lenni, ha mehetne és felfedezhetné a világot? Empátia szükséges és alkalmazkodni kell, lemondani dolgokról, de annyi mindent ad egy ilyen kisgyerek! Neki minden új, az egész világ. Majd annak is eljön az ideje, hogy ismét utazzunk.

Szerintem mindenki másképp éli meg az anyaságot. Így 30 felett az ember már kellő önismerettel rendelkezik, megélt sok mindent, és nincs az az érzése, hogy lemarad valamiről. Leéltünk x évet így, most miért ne élhetnénk máshogyan, főleg, hogyha az is jó. Olyan hamar elszalad ez az idő… Úgy gondolom, mindent akkor kell megélni, megfigyelni, amikor lehet, a gyereknevelés is ilyen.

– Mit üzensz a fiatal anyukáknak?

– A szülés előtt fel akartam a karomra hennázni, hogy „szeretet, türelem, derű”, ez lett volna a mantrám, de aztán nem volt rá alkalmam, ennek ellenére nem felejtettem el. Ez az egész babázásra igaz szerintem. És igyekezni kell lazának maradni, annak ellenére, hogy életed legnagyobb feladatával nézel szembe. Most nem azt mondom, hogy én mindig nagyon lazán veszem a dolgokat, hiszen van amikor görcsölök, de igyekszem derűsen látni a mindennapokat és rugalmasnak maradni.

Amit én szeretnék kihangsúlyozni, mert nagyon lényegesnek tartok, az a szoptatás fontossága. Ez amellett, hogy iszonyú természetes dolog, mégsem megy hipp-hopp, de legalábbis mindig merülnek fel megoldandó problémák, és éppen a mi megyénk eléggé hátul kullog a 6 hónapos korig történő kizárólagos szoptatás terén, pedig a kórházban ingyenes tanácsadásra is van lehetőség. Én például azt hittem, fel vagyok készülve a feladatra, de a szülés utáni lila köd olyan mértékben szállt rá az agyamra, hogy az első két napban ráaludtam a dologra rendesen, és volt munka benne bőven, hogy „megjöjjön” a tejcsi és Marci is megtanulja a helyes szopitechnikát. Manapság már nem feltétlenül jellemző, hogy a családban egy első babás anyuka szoptató nőt lásson, és nem biztos, hogy a megfelelő tanácsokat kapja innen-onnan, internetről… Járok egy szoptatást támogató anyacsoportba, ahol nem szuper és tökéletes anyák vannak, akik okoskodnak, hanem pont olyanok, akiknek kérdéseik vannak és egymás segítségére szorulnak – persze szakmai felügyelettel. Úgy gondolom, ez a segítség abszolút kell. Bátorítok mindenkit, hogy szerezzen megfelelő helyről információkat, és ha eldöntötte, hogy ezt akarja, akkor pedig keressen segítséget! Egy babának nagy szüksége van az édesanyja közelségére, biztos vagyok benne, hogy jó hatással van a kapcsolatukra, én nagyon hiszek abban, hogy mivel így vagyunk megteremtve, ez így adatott meg, akkor így a jó.