Táncolva tanulni

Április 29-e a Tánc Világnapja. Ebből az alkalomból ki mással beszélgetnénk, mint egy igazi táncossal és pedagógussal, Göböly Bettinával. Két munkahely, pörgés és a gyerekek ­ ezek teszik ki Göböly Bettina mindennapjait. A 28 éves táncpedagógus tanítványai elképesztő sikereket értek el az elmúlt években, amire méltón büszke lehet Eger is. Bettina a Pódium Tánc­ és Balettiskolában illetve az Eszterházy Károly Főiskola Gyakorlójában oktat táncot óvodás kortól általános iskolás korig. Hogy őt mi motiválja, és hogyan látja ezeket a sikereket, ő maga árulta el nekünk.

– Mielőtt még a sikerekről és díjakról beszélnénk, mesélj magadról. Hogyan lettél táncos, aztán pedagógus?

– Hétévesen kezdtem balettozni, pont a Pódiumban, előtte ritmikus gimnasztikáztam. A gimnázium alatt is folytattam a táncot, hiszen akkor már az életem részévé vált. Mindig nagyon szerettem, bár bevallom, az volt a tervem, hogy biológus legyek, de az élet úgy hozta, hogy végül a Magyar Táncművészeti Főiskolára felvételiztem. Nagyon keményen kellett dolgoznom, hogy meg tudjam valósítani a céljaimat. Sok utazás, továbbképzés, tanulás, táborok… Ebből állt az életem, de elértem, amit szerettem volna. Tanultam táncelőkészítő gimnasztikát, klasszikus balettet, modern táncot és főleg jazz technikákat. Dolgoztam táncosként is együttesben, végül a szívem Egerbe húzott. Pedagógusként számtalan gyerek megfordult már a kezeim között, akikkel öröm együtt dolgozni.

– Dolgozhattál volna táncosként tovább, de te mégis a pedagógiát választottad. Miért?

– Úgy gondoltam, hogy nagyobb kihívást jelent számomra. Mindig is nagyon közel álltak hozzám a gyerekek, úgy éreztem, érdemes lenne átadni és továbbadni a tudásomat. Nagyon jó velük foglalkozni. Motiválom őket és ők is engem. Szerencsére sok szeretetet kapok tőlük, amit viszonzok is feléjük. Egyszerűen feltöltődök, amikor velük vagyok, annyira kreatívak. Ezt táncban nagyon jól tudják használni és így az érzelmeiket is ki tudják fejezni.

– Milyen adottságokat kell birtokolnia annak, aki táncol, és mennyi munkával jár ez?

– Mivel táncművészetről beszélünk, kell hozzá egy alaphajlékonyság, és – ahogy mi táncosok nevezzük – tágság. Jó, ha ezek megvannak, viszont ezeket fejlesztjük is a táncban. Ez elég kemény, hiszen egy spárgát megcsinálni is hosszú folyamat. Sokat kell dolgozni érte, ahogy azért is, hogy valaki jó táncos legyen.

– Hogyan motiválod a gyerekeket?

– A kisebbeket egyszerűbb motiválni egy-egy matricával vagy pecséttel, de a nagyobbakat már komolyabban kell ösztönöznöm: őket egyszerűen tánccal tudom motiválni. A felsőbb csoportokban már a különböző koreográfiáknál saját improvizációt is szoktam kérni, amit nagyon szeretnek. A  legtöbb gyereket motiválják a fellépések és a versenyek is, mi is rendszeresen részt veszünk ezeken, sikerrel. A fellépés adja a sikerélményt a gyerekeknek, ami ösztönzi őket.

– Ha már a sikerélménynél tartunk: rengeteg versenyen értetek el első helyezést.

– Igen, nagyon sok országos első helyezésünk van. Tavaly voltunk Európa-bajnokságon is Erdélyben, szerencsére ott is sikerült első helyezést begyűjtenünk. Emellett voltunk még nemzetközi táncversenyen, melyre idén is el szeretnénk menni. A második osztályos EKF-csapat nemrégiben vett részt első versenyén, ahonnan első helyezést hoztak haza, modern és kortárstánc-kategóriában. A pódiumosokkal szóló kortárstánc-kategóriában indultunk, Gömöri Lara táncolt, és szintén első helyezést ért el. Nagyon büszke vagyok rá, hiszen ő is – ahogyan jó pár tanítványom – a tánccal foglakozik tovább, ugyanis felvették a Győri Tánc- és Képzőművészeti Általános Iskola, Szakközépiskola és Kollégiumba.

– Ha már a büszkeségeknél tartunk, sok tanítványod igen sikeres lett a tánc területén. Kikre vagy a legbüszkébb?

– Szerencsére sokan vannak, akikre büszke lehetek. Grassi Gréta és Bozsányi Liliána, ők a Magyar Táncművészeti Főiskolára járnak. Csutak Csenge általános ötödik osztálytól tanul a budapesti művészetin. Ragcsák Patrícia a győri táncművészetire jár, illetve Bocsi Petra is, akire most kiemelten büszke vagyok, hiszen ő most végez ugyanitt. Minden volt tanítványommal tartom a kapcsolatot, és jóban vagyunk. Igyekszem nyomon követni a munkásságukat.

– Mit gondolsz, mire tanítja a gyerekeket a tánc?

– Úgy gondolom, a tánc egyfajta alázatot tanít a gyerekeknek, emellett fegyelemre és kitartásra is neveli őket, illetve megtanulják, mi az a motiváltság. Nem mellesleg helyes testtartást is ad, és ahogy én észreveszem, az önértékelésüket is a helyes irányba tereli.

Aki táncossá akar válni, tudnia kell, mit vállal. Az biztos, hogy nagyon sok lemondással jár. Kötöttebb a szabadidő, aki komolyan akar a tánccal foglalkozni, minden szabad percét a próbateremben kell töltenie. Egyfajta szerelem ez, ezt csak így lehet csinálni.

– Milyen tulajdonságok jellemzik a jó táncpedagógust?

– Mindenképpen kitartónak és türelmesnek kell lennie. Következetesnek, mint tanár, de eközben közvetlennek is, hogy a bizalom is meglegyen. Tanárként céltudatos és határozott vagyok, és ezt az irányt követem. A gyerekek motiválnak abban, hogy tovább csináljam, és dolgozzak velük. Elhatározás kérdése az egész. Rengeteget kell dolgozni, és annál is többet, úgyhogy a szorgalom is kiemelten fontos tulajdonság.

– Célok?

– Továbbra is szeretnék az országos és nemzetközi versenyeken részt venni a tanítványaimmal. Az a célom, hogy minél több diákkal megszerettessem a táncot. Szeretnék nagyobb darabokat koreografálni, illetve majd egyszer jó lenne saját lábra állni és önállósulni, de ez még a távlati jövő.