„Ússz és evezz!” – Szenilla nyomában

„A legjobb dolgok véletlenül történnek”

A több mint tíz évvel ezelőtt megjelent Némó nyomában után megérkezett a mozikba a folytatás. Az első részből ismert bohóchal, Pizsi ezúttal nem fiát, Némót, hanem barátjukat, Szenillát veszíti szem elől és kénytelen követni az óceánon át.

szenilla_nyomaban_hun_p1A memóriagondokkal küszködő doktorhal, Szenilla „nyakába veszi” az óceánt és emlékfoszlányait követve elindul megkeresni a családját. A víz végtelen ismeretlensége mellett a múltja darabkái között is bizonytalanul evező, de cetül folyékonyan beszélő hal egyetlen esélye, ha a nála nem sokkal szerencsésebb jóakaró sorstársaira támaszkodik.

A kissé szenilis Szenilla és új segítői olyanok, mint egy nyugdíjas kör. A rosszul látó Sors, a cetcápa a rövidlátók azonosulási pontja – a szemüvegesek átérezhetik a helyzetét, amikor arról érdeklődik, hogy a kék foltok-e Szenilla szülei. Az antiszociális polip tömören megfogalmazza problémáját; szíve (amiből, mint megtudjuk, három is van neki) szerint egy szomszédoktól mentes akváriumban ülne egész nap egyedül. A polip bár a felnőtteket sem szíveli, a fiatalabbaktól egyenesen viszolyog és az életüket is csak önös érdekből menti: „Ne üssünk el senkit, pláne gyereket ne, még megfogdosnak!”

A filmben kifejezetten szórakoztatóan érvényesülnek a halak szempontjai, ahogy ők látják az óceanáriumokat, vízi bemutatókat. A gyerekeknek felállított halsimogatókat például mind horrorként élik meg. A kíváncsi óvodások, kisiskolások tapogató keze rettegésben tartja a vízi élővilágot. Az óceán lakóiról kevésbé ismert tényeket is megtudhatnak a nézők.

Kautzky Armand visszatérő poénja a filmnek. Az óceanáriumban a színművész, szinkronszínész hangja kíséri a látogatókat a bemondón keresztül, illetve akaratlanul a halakat is, akik nem tudják, honnan és ki szól hozzájuk, de később akár hivatkoznak is rá, mint kedves barátjukra, aki ötletekkel látja el őket. Sia Unforgettable (felejthetetlen) című betétdala szintén egy kikacsintás a filmben, amellyel a főhős, Szenilla rövidtávú memóriazavarára utalnak, de ahogy a főhőst vigasztalják: „Ha nincs emléked, nincs gondod.”

Az animációs film karakterei mind szerethetők, a szereplők maguk is konkrét terveket kovácsolnak arra alapozva, hogy aranyosak – például, mivel a vidrák olyan „édik”, úgyis megállnak nekik az autósok.

A minden akadály és probléma ellenére is sikeresen kivitelezett küldetés után a What A Wonderful World című számra belassított halhullás a film tetőpontjának tekinthető. A vidám haleső után mindenki megtalálja a megfelelő helyét a víz alatti társadalomban, helyreáll a rend és forog tovább a mókuskerék.

104 perc, 2015