Szilvalekvár, aszalt szilva, pálinka – Noszvajon mindenféle módon feldolgozták korábban is és most is a szilvát. A gazdaházban – ahogy minden évben – egy külön napot szenteltek ennek a gyümölcsnek; lekvárt főztek, és a kemencében sült bukta is szilvalekváros tölteléket kapott. Nem könnyű munka a szilvából lekvárt készíteni: tíz-tizenkét órán keresztül kavarják folyamatosan, és akkor jó, ha már nem folyik le a kanálról. Tartósítószer és cukor nélkül készül, évekig eláll.
Ahhoz, hogy ilyen szilvalekvár készülhessen, nemcsak jó alapanyag, hanem kitartó munka is kell. Kora reggeltől kavarták az asszonyok, férfiak, gyerekek az üstökben a lekvárt. Mindenkinek más módszere van arra, hogy megállapítsa: mikor jó. Érett gyümölcs kell hozzá, ezt faggatják, vagyis kiszedik a magját, utána kerül az üstökbe. Azt mondják: ez általában közös családi munka, olyan, mint a disznótor. Egy ember kevés lenne hozzá.Aszalással is foglalkoznak a faluban, kisebb mennyiségben más gyümölcsöt is aszalnak, de az igazi a szilva. Régen pont az aszalás miatt nevezték a noszvajiakat szuszinkásoknak.
Kakaós csigát és lekváros buktát sütöttek bent a Gazdaházban úgy, hogy az egész folyamatot bárki végignézhette. Aztán persze meg is lehetett kóstolni a kemencéből kikerült süteményeket. A Gazdaház udvarán kézművesek kínálták a portékáikat. A gyerekek kézműveskedtek, a tájjellegű ízek mellett a környékbeli táncok is megjelentek.
